Beszélgettem egy házaspárral, akik kint dolgoznak Angliában. Most éppen – az ő szavukkal élve – modernkori cselédek. Egy tehetős család óriási házában kell mindent megtenniük a házigazdák kérése szerint. Takarítani, karbantartani, megteríteni a vacsorához és folytathatnám. Önként vállalt szolgaság. Itthon is találni ilyen munkákat, ha nem is életvitelszerű együttélés keretében. A veszélyes része ezeknek vagy általában a beosztotti viszonynak, ha a munkáltató visszaél a pozíciójával. Ha a szolgájaként vagy a tulajdonaként tekint az alkalmazottra, hiszen kifizette. Ilyen nem kívánt uralom alatt sokan élnek, bár nem csak munkaviszonyban. Nem egy családban hasonlóan érezheti magát az elnyomott fél. Leuralva, elnyomva lenni megfoszt minden önbizalomtól. Egy apró porszem vagyok csak, aki arra kell, hogy tegye a dolgát, végezze el a feladatát.
Ha azt mondom, Jézus Úrként érkezhet meg az életedbe, talán összeszorul a gyomrod. Már megint valaki fölöttem akar lenni és parancsokat osztogatni. Pedig egyáltalán nem így van. Hadd mondjam el, Jézus miért Úr és milyen, ha az életed Ura.
Jézust nevezhetem úrnak, mert tekintélye van a szememben. De hívhatom Úrnak úgy is, mint az Ószövetség az Istent. Úr, akinek hatalma van mindenek felett. Én mégis azért tartom Úrnak, mert a hatalmával nem visszaél, nem rabságban tart, hanem felszabadít. Az Úr Jézus azért jött a földre, hogy felszabadítsa a hétköznapok rabságában élő embert. Önbizalmat ad azoknak, akik fölött emberek uralkodnak. Képes megszabadítani a szokások rabjait, legyen az bármilyen függőség vagy semmitmondó babonaság. Megállási lehetőséget ad a feladatok fullasztó tengerében.
Felszabadított emberként, önként vállalhatom, hogy szolgálom Őt. Nem törvények és parancsok sokaságát kívánja tőlem, nem feladatok végeláthatatlan sorába állít be. Egyet kér: szeress! Az Ő uralkodása alatt valóban vigadnánk és örülnénk, mert szeretetben élhetnénk. De ha olyan nagy a hatalma, akkor miért nem valósította már meg? – kérdezhetné valaki. Jézus nem saját rabszolgákat akar csinálni a világ szolgáiból. Felém nyújtja szabadságot ígérő kezét, amit megfoghatok. Nem kényszerít, hanem lehetőséget ad. Te élsz-e vele? Szeretnél-e szabad lenni?
Ahol a szeretet nemcsak egy ünnep, hanem létforma, ott Jézus az Úr.
Váróterem 