A birkaság két útja:
- Nem akarok birka mód élni. A birkákat csak terelgetik, semmibe veszik. Nem törődnek velük, nem kérdezik meg a véleményüket, csak a fejük felett döntenek.
- Birka mód szeretnék élni. Terelgessen valaki füves legelőre, hogy mindig legyen mit ennem. Törődjön valaki velem, és segítsen dönteni, mikor nem tudok egyedül.
Ha jó pásztorom van, akkor az nem teher, hanem tehermentesítés. A jó pásztorban megbízhatok. Nem a saját érdekeit nézi. Vezetve érezhetem magam mellette, nem pedig félrevezetve. Védelmez a farkasok ellen, ha kell a saját élete árán. Nem skatulyába tesz, hanem ismer. Messziről felfigyel kiáltó bégetésemre. Segítségemre siet, ha hívom.
A baj az, hogy körül vagyunk véve és sok helyen találkozhatunk rossz pásztorokkal. Szülők, tanárok, vezetők, politikusok, lelkészek és sorolhatnám. Hol van példa egy tökéletesen jó pásztorra? Lehet, hogy még várni kell rá? Jézus magáról azt mondja, hogy Ő a jó pásztor. Ismer engem, a rossz tulajdonságaimat és az adottságaimat. Ismeri a hangom hullámzását a levegőben, a nevetésem rezgéseit, a könnyem ízét. Ha megismerném Őt, akkor engedném, hogy vezessen. Akkor kérném rá, és megtisztelve érezném magam, hogy az övének tart, a sajátjának, a drága kincsének. Ha ismerném, tudnám, hogy otthagyva a többit, képes egyedül utánam eljönni. Mert fontos vagyok neki!
Karácsonykor találkozhatok a jó pásztorral, aki nevemen szólongat. A karácsonyi kis csengő idén nem az angyalokat hívja. Az én nyakamban lóg, és jelzi a pásztoromnak: itt vagyok.
Váróterem 