Váróterem

 

Én nem a kis Jézuskát várom. Nem egy gyermek Jézust. Egy hetem van már csak, egy hét készülődés, várakozás. Még van időm megismerni, kire vártam adventben, és kire várok még mindig.

Sok előnnyel kecsegtet a jézuskázás. Nincs is nagyobb marketing fogás, mint a csecsemők, kisbabák. Ritkaság, akinek nem melegség tölti el a szívét, egy édes, mosolygós baba láttán. De miért van szükség a különböző marketing elemekre? Miért kell eladhatóvá tenni az Isten Fiát?

Egy gyermek óriási ajándék a családnak. Áldott állapotnak nevezzük már a várakozást is. De mit kezdjek az Istennel, ha Ő egy csecsemő, egy törékeny, segítségre szoruló kisbaba? Én vagyok az, akinek szüksége van a segítségre, én vagyok az, aki gyermeke szeretnék lenni az Istennek. Persze tudom, mi az oka Jézus örök babakorának. Így könnyebb, hiszen én irányítok. Így kezelhetőbb és kézben tarthatóbb. Az Isten Fia jó gyermek, nem sírja át az éjszakát, nem kell vele sokat törődni, egy évben egy estét csupán. Az Isten Fia jó gyermek, nem kér, csak ad, ajándékot a fa alá. De anya, a kis Jézuska hogyan tudja elhozni ezt a sok ajándékot? – kérdezik a nagyobbak. Hogyan? Mi a válaszod? És mi a válaszod erre: A kis Jézuska hogyan tud átölelni téged, befoltozva megtöredezettséged? A kis Jézuska hogy tudja gondodat viselni, gyógyítani betegséged? A kis Jézuska hogy tud felmenni a keresztre, elhordozni a büntetését az embernek?

Jézus éppen addig volt gyermek, mint mi. Ne tartsuk örökké ebben a kategóriában. Hiszen a születésnapokkor is azt ünnepeljük, ahány évvel meg lettünk ajándékozva. A karácsony miért nem tud tovább haladni a 2018 évvel korábbi önmagától, és örülni egy újabb ajándékba kapott évnek?

Én valami nagyobbra várok. Ha érdekel ki is az, aki megérkezhet hozzád az ünnepedbe, akkor tarts velem az utolsó héten. Megmutatom, kire várhatunk igazán.