Váróterem

Szombati munkanap… micsoda belső ellentét feszül a napban és az emberekben is ennek hallatán. Bár sokaknak nem kell ma dolgozni, mert kötelező szabadságot kellett kivenni vagy nincs tanítás, szerintem mégsem pihenéssel töltik a napot. Szabadnap és munkaszüneti nap. Hamis elnevezések ezek már napjainkban. Mert hiába nem dolgoznak a szerencsésebbek hétvégén a munkahelyükön, talál mindenki magának más feladatot, munkát. Isten a világ megteremtésekor hat nap munka után megpihent. Mi öt munkanap mögé bújunk el, miközben a legtöbb héten hét napot dolgozunk. Nincs üresjárat, nincs pihenés. A mókuskerék nem állhat meg.

És mi a helyzet az ünnepnapokkal? Igen, vannak szakmák, akiknek ezeken a napokon is ügyeletet kell vállalni, bemenni a munkahelyre, végezni a szolgálatot. Hála értük és a türelmes családjukért! Csakhogy az emberek többsége az ünnepnapokat otthon tölti, mégis dolgozva. Az ünnepek a megállás pillanatai lehetnének. Megállni nem tétlenül, hanem ünnepelve, félretéve a hétköznap teendő-listáját. Megállás lehetne a családdal, örülve egymásnak. Megállás lehetne az Isten előtt, csodálva Őt, főleg karácsonykor, ami az Isten Fiának születésnapja. De van erre idő a sok feladat mellett?

Tükörbe nézve látom a világ megállíthatatlan mozgását, a rohanó emberek hadát és az elhibázott lehetőségeket, a ki nem használt pihenő időket. Nehogy úgy járjunk, mint az egyik híres igehirdető, aki betegségekor mondta: Jobb lett volna előbb észrevennem és betartanom a pihenőnapot, nem akkor, amikor már a betegség állít meg. Sokan vagyunk így, hogy valami térdre kell hogy kényszerítsen, mert különben nincs megállás. A tükörben látom a hibákat, sajátjaimat és a világét. Viszont közel hajolva, a tükrön átnézve, meglátok egy másik világot, ami közelít, amire vágyok. Egy tökéletes világ az igazi nyugalommal, ami el van készítve nekem. A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba. (Zsidókhoz írt levél 4,9-11B)

Bele szeretnék kóstolni ebbe a nyugalomba már itt, már most.

Taníts Uram megállni, ünnepelni, pihenni!