December nemcsak a karácsony hónapja, hanem az adakozásé is. Segítünk idegeneken, rászorulókon. Nagy öröm van a szívemben egy-egy adománygyűjtés sikere kapcsán. Bár jó lenne, ha nem csak egy hónapban lenne jelen, és a többiben sem mondhatná ránk az Úr: A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg… (Ezékiel 34,4)
Ma mégsem az adakozásról szeretnék írni, hanem magunk és a ránk bízottak megsegítéséről. Segíts magadon, Isten is megsegít- tartja a mondás. Én más irányokat látok: Segíts másokon, mert Isten is megsegített.
A történet onnan indul, hogy felismerem, hogy segítségre van szükségem. Sokan már itt elakadnak. Pedig az első lépés kihagyása felőrölheti az embert. Először el kell fogadnom mások segítségét, sőt meg kell tanulnom segítséget kérni. Nem divatos ez ma, pedig egyáltalán nem szégyenletes dolog. Megtapasztalva a külső segítséget, megkönnyebbülve a terheim alól, bátran és már valóságos erővel tudok másokat is segíteni. Nem kényszerből, hanem lelkesedésből. Nem morgolódva, hanem semmit sem várva viszonzásul. Az első lépésen túl vagy már? Hadd hozzak egy példát arra, aki megrekedt itt. Mindenkit kiszolgálva éli az életét, fáradtságot nem kímélve teszi a dolgát és másokét is. Nem vár köszönetet érte, mégis nap végén teljes kimerültségben esik bele a karosszékbe. Belül viszont azt érzi, nekem miért nem segít senki? Sőt észre se veszik, hogy mennyi mindent megteszek helyettük. Soha senki meg se kérdezi, hogyan boldogulok, hogy bírom, és van-e erőm még. Felismersz ezekben a sorokban valakit? A világ tele van ilyen mártír segítőkkel. Feláldozzák egész életüket és minden idejüket mások megsegítésére, csak közben belül egyre fogy az erejük és lassan kiég bennük a láng. De lehet egyáltalán máshogy csinálni?
Az utóbbi héten két különböző ember is elgondolkodva kérdezte tőlem, hogyan lehet bírni annyi ember élettörténetét, nehézségeit, tragédiáit, akikkel találkozom munkám során? Persze még tapasztalgatom csak, de az biztos támasz, hogy a saját terheimet nem egyedül cipelem. Az egyedül való járás egész embert kívánna, és nem maradna erőm másokra. Segítséget kérve és elfogadva viszont erőm teljében lehetek más emberek mellett. Megtanultam emberektől is segítséget elfogadni, de legnagyobb segítségem az Úristen. Aki utánam nyúlt, megkeresett elveszettségemben, erősít és vigyáz rám. Ha felismerem az életemben a segítő jelenlétét, akkor több erőm van másokon segíteni. Segít, hogy segíthessek. A fáradtság pedig jóízűvé is tud válni, ha nem másokat kell okolnom érte. De erről, majd holnap…
Idén karácsonykor merj segítséget kérni, és utána segíteni másoknak. Ajándékozd meg magad ezzel. Van, Aki szívesen segítene.
A jó pásztor uralkodása:
Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. (Ezékiel 34,16)
Váróterem 