Váróterem

Fiatalokkal beszélgettem az ajándékokról, amiket Istentől kapunk. Az egyikük azt mondta, nekem biztos az az ajándékom, hogy ilyen türelmes tudok velük lenni. Bárcsak egyet tudnék vele érteni! Csakhogy szerintem kétfajta türelem van. Az egyiket sokszor gyakorlom. Feszültséget keltő helyzetben türelmes maradok, de a másik… hát azt többször kellene.

Az egyik türelem a viselkedésünk, magatartásunk része, és inkább mondanám egyfajta nyugodtságnak, szelídségnek. Azt veszem észre, hogy valamilyen szinten kordában lehet tartani az indulatot, és így türelmesnek lehet lenni. Bár nem egy példa eszembe juthat, amikor a türelmetlenség utolér a munkahelyen, boltban vagy a kocsiban, de igazi arcát sokszor otthon mutatja meg. Hazaérve más, mert a fáradtság egyszeriben erőt vesz rajtam, amint belépek az ajtón, és sajnos nem csak a kabátot akasztom a fogasra. De ez a türelemnek csak az egyik nézete. Természetesen jó, ha ez is megjelenik az életemben, annak minden területén. De van egy másik türelem.

A legtöbb ember a szíve mélyén vágyakozik valamilyen kívánt dolog után, amit lehet, hogy el se mond másoknak. Szeretném, vágyom rá, bár várni nem szeretnék rá. Most kell, mert úgy látom, most van az ideje. Ilyenkor szükség van a jövőre tekintő türelemre. Ez nem viselkedés, nem a jelenre figyel, nem egy adott esemény váltja ki a hiányát, hanem egyenesen a jövőbe tekint. Nem a várakozással van sokszor a nehézség, hanem a várakozás alatti türelmetlenség suttogja halkan a fülembe: most kell, miért nincs, miért nem kapod meg, miért nem sikerül? Talán csak egy ellenszere van, mégpedig a biztos reménység. Nem tudom mikor, de be fog következni. Reménység, bizalom és egy csöpp hit, hogy az Isten kezéből, ha Ő úgy akarja, megkapom. Adventben tudok türelemmel várni, ha ismerem, amire, sőt Akire várok. Biztosan elérkezik, nem marad el. A ’mikor’ folyton kattogó kérdését, pedig elengedem görcsben álló kezem szorításából. Nemsokára.

Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.
Habakuk könyve 2,3