Váróterem

Miért van az, hogy csak az idősek vagy betegek tudnak minden napot ajándékként megélni? Lehetne ez általánosabb is. Úgy tekinteni az advent minden napjára, hogy önmagában ajándék és lehetőségek tárháza. Nekem a várakozás segít, hogy jobban értékeljem a napokat és az ünnepet is. Tudtad, hogy az adventi időszakot szokták kis böjtnek is nevezni? Volt nem egy év, amikor a negyven napos böjtöt megcsináltam húsvét előtt. Több évben hússal, máskor édességgel, de volt olyan, hogy csönddel, amikor megfogadtam, hogy többet hallgatok (másokat), mint beszélek. Amikor böjttel várakoztam, akkor valóban vártam, hogy végre ehessek sonkát vagy csokit. A hiány és a lemondás segített jobban értékelni azt, ami sokszor természetesnek tűnik.

A kis böjt nem feltétlen lemondás vagy sanyargatás, de hiányban küszködőket és sanyarú sorsú embereket láthatok. Ilyenkor kinyílik a szeme az embereknek a szegényekre, a magányosokra. Sokan adakoznak, felkeresik a régen látott rokonokat, segítenek, ahol tudnak. Mintha nemcsak szeretet ünnepe lenne, hanem a szeretet hónapja. Láthatod a különböző akciókat, hirdetéseket gyűjtésekről, rászorulók megsegítéséről. Talán jobb érzés úgy ünnepelni, ha a karácsonyt nem egyedül a saját lakásomban tudom elképzelni finom vacsorával, kedves szavakkal, feldíszített fával és ajándékokkal. Szenteste, amikor mindenhol ugyanez a béke és szeretet van. Nem, tudom, és tudod, hogy ez nem igaz. De mégis ezt kívánjuk.

Adventben jobban a szemünk előtt vannak a szegényebbek, akik rosszabb sorban vannak. Azonban a várakozásban meg is állhatsz egy napra vagy többre, és amikor leégő anyaotthonról olvasol, éhező gyerekekről, munkanélküliekről vagy hajléktalanokról, akkor a pénztárcádon kívül nyisd ki a szíved, amiből hadd fakadjon fel a hála. Van otthonom, családom, kenyerem, valamilyen okos eszközöm (amin ezt olvasom), és ma is van egy ajándékba kapott napom. Vedd észre a saját életedben felfedezhető ajándékokat!