Váróterem

A várakozásnak az is a célja, hogy komolyan vegyem az ünnepet. Az ünnep ugyanis egy pillanat alatt elmúlik, szinte észre se vesszük. De a megelőző hónap már a hossza miatt is arra sarkall, hogy foglalkozzak az ünneppel, készüljek, vegyem komolyan. Az is előfordulhat, hogy a várakozás alatt több időd és figyelmed lesz magára az ünnepre, mint a piros betűs napokon. A várakozás is ünneppé válhat.

Komolyan venni nagyon nehéz manapság az adventet. Mert nagy az ellenszél, amiben szembe találkozunk őrületes leértékelésekkel, új divatot alkotó díszekkel, kipróbálásra váró receptekkel. Fel szeretném hívni a figyelmed, hogy idén önként leemeled a tekinteted a világ által kifordított ünnepről. Nem egy divatot követsz, nem a csapból is folyó hírességeket. Más azt mondhatná, hogy ez így nem működhet. Nincs reklám, nincs nyereményjáték a megosztásokért cserébe, csupán pár gondolat, az Ige, te és én. Lehetőség az együtt várakozásra. Nekem nem célom követőket gyűjteni. Én magam követek valakit, akivel keresem a helyem a várakozásban és igen, picit a világban is.

Végül pár gondolat a vloggereket, facebook fejedelmeket, instagram és twitter császárokat megelőző követési mozgalomról. Volt egy ember kétezer évvel ezelőtt, aki követőket keresett magának. Ő nem a nézettségét akarta növelni, nem plusz bevételt akart szerezni, hanem segíteni az embereknek. Jézus követőket keresett magának. Aki pedig követte, annak megváltozott az élete. Követni Jézust ma is lehet. Tudom, már mást sejtet ez a szó, de hidd el, Ő nem változott. Nem önmagáért hív, hanem miattad.

Képzavar. Akkor most várakozok vagy követek? Mindkettő. Követem, mert már eljött ebbe a világba. Várok, mert vissza fog jönni. Vagy egyelőre csak keresem Őt és a helyemet a világban. Te döntöd el, rád melyik igaz.