Váróterem

Felnőttként megszokottá válik, hogy az életünk távirányítója nálunk van. Csakhogy előfordul, hogy nem működik vagy rosszul kapcsolgatom. Talán veled nem… Vagy mégis? Ha várnom kell, akkor kétségbe eshetek, hogy talán kimerült az elem. De a várakozás azzal is szembesíthet, hogy vannak dolgok, amiket nem én irányítok.

Miért kell várni? Néha csak azért, hogy észrevegyük, az életünkben igenis előfordul olyan, ami a hatáskörünkön kívül esik. Minimalizálni próbáljuk ezeket, de teljesen eltüntetni nem lehet. Az adventben nem meglepő a várakozás. Az is természetes, hogy nem mindent tudok befolyásolni. Például senki nem tudja az ünnepet eltolni vagy közelebb hozni. A várakozás hosszán nem változtathatok, de azon igen, hogyan élem meg. Dühít, felháborít, feszültté tesz vagy egyszerűen elfogadom, most várnom kell, most más irányít.

Ma arra hívlak, próbálj megbarátkozni a gondolattal, hogy nem mindent te irányítasz. Jó erre ráeszmélni, abban az esetben, ha tudod, kinél van a távirányító, és bízhatsz benne. Az enyém Istennél van. Néha nem értem, miért nem kapcsol már egy új fejezetre az életemben. Máskor alig kapok időt egy örömteli dologra, hiszen már valami egészen más következik. A miértek nem tűnnek el hiánytalanul, mégis egyre inkább helyére kerülnek a dolgok. Mindegy mit tesz, mert legbelül megnyugtat, hogy nálam sokkalta jobban tudja, minek van ideje. Nem úgy, ahogy én kigondolom, hanem ahogy Ő tervezi.

A te életednek a távirányítója kinél van? 

Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.