Miért? Az egyik leggyakoribb kérdőszó. Az első gyertyalángtól a másodikig bátorkodom válaszokat keresni, és reménység szerint adni arra a kérdésre, miért várjunk? Miért jó megélni az adventet?
Tegnap meglátogattam a nagymamámat, aki több tepsi friss, díszítésre váró mézeskalácsot készített. És tudod, nem azt a rögtön puha fajtát, nem az üvegben kapható és öt perc alatt elkészíthetőt csinálta. Azzal az igazi mézeskaláccsal készült, aminek idő kell, éppen egy adventnyi idő, hogy karácsonyra omlós, puhává váljon. A mama még tudja, miért van az advent, hogy miért van várakozás. Időt kap, ami nem teherként omlik nyolcvan év fölötti, görnyedő vállára, hanem hangolódásként éli meg, értékelve minden napját.
A tétlen várakozás kimerítő és bosszantó. De az adventben éppen időt kapunk. Furcsa így nézni, ugye? Mert általában azt érzed, hogy nincs időd semmire. Mégis azt mondom, hogy idén tekints a huszonhárom előtted lévő napra úgy, mint 500 óránál több idő. Nekem szükségem van rá, hogy formálódjak, hangolódjak, puhuljak, mint a mézeskalács az ünnepig.
Miért jó megélni az adventet? Mert van egy hónap, amikor eldönthetem, hogy nem az ellenségem lesz az idő. Egy hónap, amikor mindennek megszabott ideje lehet. Egy időszak, amikor van időm …
(Nézz be holnap a folytatásért!)
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Prédikátor könyve 3,1
Váróterem 