Több mint kétezer évvel ezelőtt Isten megajándékozta a világot. Olyan ajándékkal, ami nem egy családnak, nem egy népnek, nem egy országnak, hanem az egész földkerekségnek, benne minden emberrel öröme, boldogsága, békessége, élete lehetett. Született nekünk megváltónk. Született nekünk szabadítónk. Született nekünk üdvözítőnk. Nem eljött onnan fentről angyali seregekkel, hanem megszületett. Mint te meg én. Azt az utat választotta, ami a miénk. Ember lett az Isten. Ember lett, hogy megláthassuk. Ember lett, hogy megérthessük. Ember lett, hogy magunkhoz ölelhessük. Vállalta a törékenységet, és a veszélyt, hogy össze is törik. Vállalta a kiszolgáltatottságot, és a veszélyt, hogy nem őt szolgálják, hanem neki kell szolgálni. Érted ezt a csodát? Mindenről lemondva ember lett az Isten. Magát adta ajándékul, hogy még megannyi más fantasztikus dologban részed lehessen, ha befogadod a családodba. Az előző huszonegy ajándék azért lehet a tiéd, mert Isten mindezt neked szánta. De egyik se lehet teljes Jézus nélkül. Jézus tölti be az életed minden kis eldugott jászolát. Meg akar érkezni hozzád, a te házadba. Hallod-e kopogtatását? Van-e számára helyed?
Az ajándékozásaink ezt az Isteni tettet próbálják utánozni. Karácsony ünnepe van, adok valamit a másiknak. Lehet, hogy idén nagyon igyekeztél, hogy te legyél a legkreatívabb ajándékozó. Én már jó pár éve feladtam ezt a versenyt. Mert amikor Jézust kaptam ajándékul Istentől, rájöttem, hogy ő nyert. Odaadta mindenét, egyszülött fiát, mert ennyire szeret.
Elképzelem a szépen feldíszített fádat és lakásodat. Csillogó fényáradat. Elképzelem a finom illatokat, a puha bejglit, az ínycsiklandozó fogásokat. Ott ülsz te is családod társaságában. És képzeletemben azt is látom, hogy idén ez a boldogságot sugalló életkép valódi ünnepet tükröz. Mert veletek van az igazi ajándék, Jézus Krisztus. Ott van közöttetek, ott szeret benneteket, ott van a szívetekben, és veletek együtt ünnepel.
Ilyen teljes, valódi karácsonyt kívánok neked! Hogy ez a kép a Szentestéd valósága legyen!
Öröm volt Veled várakozni! Áldott ünnepet!
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,1-11
Váróterem 