Békesség a nyugtalanoknak.
Sajnálom, de békességet hiába keresel a világban, a körülményeidben, vagy magadban. Becsapnak azok az irányzatok, akik azt mondják, hogy békességet érhetsz el saját erődből, mert ez rajtad áll vagy bukik. Pillanatnyi békességre igaz lehet ez, na de állandóra, minden körülmények között érvényesre már nem.
Úgy gondolom, te sem pillanatnyi, múló békességre vágysz ott legbelül. Én azt tapasztaltam az életemben, és a Szentírás is azt tanította számomra, hogy békességet csak kívülről, odafentről várhatok. A bocsánat és a megbékélés Istennel már egyfajta békességet adhat a szívedbe. Elhalványul a lelkiismeret zakatolása régen elkövetett bűnök miatt, valamint Istennel is békében élhetsz, mert megbékélt veled. De mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amik ezen kívül nyugtalanítanak? A hétköznapok nehézségei, háborúságai, fájdalmai? Az Istentől kapott békesség ezekre is kihathat. Csökken az aggodalommal eltöltött órák száma és a nyugtalanság. Békességed van, eltörölhetetlen, megváltoztathatatlan békesség. Nem üres fecsegés, hanem túlcsorduló béke. A nehézségek megmaradnak, és megoldásra várnak. A körülmények nem változnak, csak te. Lehet, hogy lesz aki azt mondja, nem törődsz már igazán a dolgokkal. Pedig törődni aggodalom nélkül is lehet. Békességben.
Jézus azért jött el, hogy ilyen békesség lehessen a szívekben. Ezért zengi az angyalkórus a pásztoroknak:
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Lk 2,14
Váróterem 