Vajon hányszor bántottál már meg embereket? Valószínűleg sokszor. Talán némelyiket meg is bántad, és bocsánatot kértél. És vajon hányszor bántottad már meg Istent? Valószínűleg még többször. Tudod, hiába haragszik azért, mert az emberek folyton megbántják, nem hisznek benne vagy neki, ő mégis szeret bennünket. Az ő szeretete abban nyilvánul meg, hogy megbocsát nekünk. Megbocsát, mert valaki más megfizetett a bántásokért, bűnökért.
A jogrendszerünk úgy működik, hogy büntetést érdemel az, aki bűncselekményt követ el. Különböző módon, de meg kell fizetni azért, amit tettünk. Kártérítés, szabadságvesztés és még sorolhatnánk. A bűnök elkövetése is hasonlóan működik Istennél. Aki elkövette, az büntetést érdemel. Ahogy egyetértünk a büntetőjog szankcióval, úgy érthető az is, hogy Istennek is megvan a joga, hogy megbüntesse azt, aki vétkezett. Azonban Isten úgy döntött, lehetőséget ad arra, hogy felmentésben részesüljünk. Hogyan? Fiát küldte ebbe a világba, hogy ő rendezze a büntetésünket.
Egy másik oldalról nézve ez olyan, mint a tiszta ruha. Hiába veszünk fel reggel tiszta, vasalt ruhát, a nap folyamán bekoszolódik. Ilyenek vagyunk mi is. Isten azt szeretné, ha tiszták lennénk, de folyton elbukunk, és bekoszoljuk magunkat. Ő azonban Jézusért tiszta ruhát ad ránk, ha kérjük. De becsüld meg, és vigyázz rá, ugyanis Jézus nagy árat fizetett minden egyes folttisztításért.
Jézusra várni újra és újra azért csodálatos, mert ha ő érkezik meg az életedbe, akkor Istentől azt hallhatod: megbocsátottam neked. Bűntudatod van valamiért? Mondd el Istennek, hogy sajnálod, és ő Krisztusra néz, akiért tiszta ruhát és bocsánatot kapsz.
Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 1Jn 4,9-10
Váróterem 