Váróterem

A tegnapi ajándék a biztatás volt. Azt azonban tudom, hogy egy feladat elvégzésekor nem elegendő a kezdeti löket, a felkészülés, a magabiztos elindulás. Van, amikor sok időbe telik valamit megcsinálni vagy más valamit kivárni. Ilyenkor gyakran elfárad az ember. Itt van például az advent időszaka. Lehet, hogy buzgón, bátran, jó kedvvel indultál neki. Most azonban túl vagyunk a felén, és feltornyosulhatnak a teendők. Jövő hét végén Szenteste. Vajon a közeledtével a karácsonynak ugyanúgy várod, vagy egy picit megfáradtál a várakozásban, a készülésben? Pedig tudod, a java még hátravan. Ma jó hírem van. Isten, erőt ad a megfáradtaknak.
Ha Istennel vágtál bele egy feladatba, az nem azt jelenti, hogy száguldozva teljesíted is. Te ember maradtál, ő pedig Isten. Amikor Mózes kivezette a népet Egyiptomból, hamar a körülményekre kezdtek figyelni, és elégedetlenkedni kezdtek, de Isten velük ment, és ha kellett mennyei mannával táplálta őket, hogy ne szenvedjenek hiányt. De nem csak itt, hanem megannyi más helyzetben biztatta, erősítette, segítette a népét.
Te megtorpanhatsz, te elgondolkozhatsz a visszaforduláson, te erőtlenné válhatsz, de ő azt ígérte veled lesz. Kipótolja a hiányodat, az erőtlent erőssé teszi. Vele többre vagy képes, mint egyedül.