Vannak, akiket senki sem biztat, nem kapnak bátorítást. Nehéz úgy bármit is csinálni, hogy csak feladatot kapott az ember. Csináld meg! Az, hogy hogyan, már a te dolgod. Lehet, hogy a körülményeid nem is adottak, vagy úgy érzed nem segít senki, egyedül vagy, egyedül kell megoldanod mindent. Ma meg szeretném mutatni, hogy Isten mennyire más. Ha ő feladatot ad, akkor biztatást, bátorítást is.
A Szentírás sok példát hoz arra, milyen amikor Isten feladattal bíz meg embereket. Ezekben a leírásokban különösen tetszik nekem, hogy az emberi szereplők valóban olyanok, mint mi. Isten megbízza Mózest, hogy legyen a nép vezetője, amikor az egyiptomi rabszolgaságból kihozza az Úr a kiválasztottakat. Erre Mózes rögtön magára néz: én? Ki van zárva. Vagy Jeremiás, amikor prófétának hívja el az Isten. Jeremiás hasonlóan Mózeshez, saját korlátait látja: fiatal vagyok ehhez, a beszédhez sem értek. Az Istenben az a csodálatos, hogy ha saját kétségeinkkel jövünk hozzá, ő nem kinevet, nem elfordul tőlünk, hanem biztat. Mózest és Jeremiást ugyanúgy: veled leszek. Nem kell egyedül végigcsinálnod. Azt kérem, hogy tedd a dolgod, de tudd, hogy én melletted állok.
Sokszor aggódhatunk, ha végignézünk feladataink listáján. Hogy csinálom meg mindezt? Engem megnyugtat, ha erre gondolok: ha Isten bízta rám ezt a feladatot, ha neki kedves, amit tenni fogok, akkor ő úgyis mellettem áll. Érzem a biztatást, így bátrabban indulok, fogok hozzá bármihez és könnyebb a teher.
Váróterem 