Váróterem

Biztonság. Ha erre a szóra gondolok, mint érzés, egyértelműen a félelem hiánya jut eszembe. Ha biztonságban érzem magam, akkor nyugodt is vagyok. Szeretnénk ezt az érzést éjszakánként, ha lefekszünk vagy ha éppen a sötétben sétálunk haza. Sőt nemcsak magunknak szeretnénk ezt, hanem szeretteinknek, gyerekeinknek is. Biztonságban tudni őket. A baj az ilyenfajta biztonsággal az, hogy nem tudsz mindent kivédeni, mindig mindenhol ott lenni. Próbálhatod elérni a teljes biztonságot az otthonodban a legújabb hétpontos zárral, elkísérheted a gyerekedet iskolába, felszerelhetsz kamerákat bárhova. De mi lenne, ha a biztonságérzet olyan állandó lenne, mint a lélegzetvétel? Bármi történjen, biztonságban érzed magad.

Istennel el lehet érni ezt a szintű biztonságot. Ő nem úgy oldja meg a dolgokat, ahogy mi szoktuk. Nem megelőzésről van szó, hanem jelenlétről. Talán a legjobban hasonlító módszer a felsoroltak közül az, amikor a szülő a gyermeket elkíséri valahova. Isten is szívesen kísér téged bárhova. A szülő sem azt gondolja, hogy ha együtt megy a gyermekével, akkor ki van zárva bármiféle akadály.  Egyszerűen vele lesz, és segíti őt, ha nehézségbe ütközik. Az isteni kíséret lehetőség arra, hogy segítséget kérj tőle,

ha egyedül nem boldogulsz. Ha megijesztenek, ha bántanak, ha ellenségbe ütközöl, akkor hozzá fordulhatsz. Őt hívodhatod segítségül.

Régen mindig féltem, amikor egyedül sétáltam haza sötétedés után. Nemrég vettem észre, hogy már nincs bennem félelem. Talán felnőttem, és ezért tűnt el a gyermeki ijedtség? Úgy gondolom nem. Mert tudom, hogy azért nem félek, mert bármi ér, úgysem egyedül sétálok haza. Velem van az Úr, nem félek. Ez az igazi biztonság.