Váróterem

Szoktad magad egyedül érezni? Sajnos egyre többen válaszolnak erre a kérdésre igenlően. Nem azért, mert valóban egyedül lennének egy lakatlan szigeten. Hanem azért, mert sokszor csak egymás mellett éljük az életünket, nem pedig egymással. Társas magány – írható le a jelenség egy kifejezéssel. Érdekes, hogy a Biblia mindig közösségben látja az embert. Az ószövetség a kiválasztott népről beszél, míg az újszövetség tanítványi csoportról vagy gyülekezetekről. Manapság is vannak külső tényezők, amik csoportokba állítanak bennünket. Ilyenek az iskolák, a munkahelyek, néhol a lakótelepek is. Azonban ezek a társaságok nem azért jöttek létre, mert mindenki hasonlóan gondolkodik vagy egy dolgot szeret. Néha könnyű ugyan találni ezekben a közösségekben is jó barátokat, kedves ismerősöket, de az is lehet, hogy a sok ember között mégis magányra vagyunk ítélve, mert kilógunk a sorból. Vajon létezik valódi, egymásra odafigyelő közösség?

Isten közösségre teremtett. Olyan közösségre, ami azokat az embereket gyűjti össze, akik valóban közös alapon állnak. Nemcsak a külső tényező, hanem a belső motiváció is közös, így lehetnek egységben. Ilyen lehet egy jól működő gyülekezet is. Ezt lehet megtapasztalni egy valóban Istent tisztelő istentiszteleten. Egy elfogadó, befogadó, átkaroló közösséget.

Ma advent második vasárnapja van. Tudod mi a különleges ebben? Hogy vasárnap van, az Úr napja. Ma minden templom megnyílik, és várja az embereket. Erre persze vannak, akik azt mondják, a hitet otthon is lehet gyakorolni. Gyakorolni igen, de megélni igazán csak közösségben lehet. Ahogy énekelni is lehet otthon, de az nem ugyanolyan, mint kórusban. Vagy játszani, kirándulni is lehet egyedül, de ezek sem foghatóak a társasjátékhoz vagy egy csoportos túrához. Én ugyanígy vagyok a hittel is, együtt jobb.

Lehet, hogy úgy döntesz nem ma, de egyszer próbáld ki ezt az ajándékodat is. Ha pedig van már ilyen közösséged, akkor hálával jusson eszedbe, mekkora ajándékot is kaptál.