Váróterem

Az a legnagyobb baj, hogy nem tudunk megállni, kikapcsolni, pihenni. Elveszett, ellopták, már nem tanítják az iskolákban sem. Vagy talán luxussá vált a pihenés. Nálad hogy van ez? Neked van időd, alkalmad pihenni? Van egy nap a hétből, amikor nem dolgozol? Nem azokra a szabadnapokra gondolok, amikor próbálod otthon behozni a lemaradásod a házimunkában. Egy nap vagy fél nap csak pihenésre. Mikor volt ilyen utoljára? Ismerek embereket, akik még a nyaralásukon se tudnak megálljt parancsolni önmaguknak. Szinte frusztrálja is őket a tétlenség. Tudod, ez korunk nagy betegsége lett. A folytonos hajtás, a tenni akarás, a testünk kimerültségig való munkába kényszerítése és tovább. Pihenj meg! Merj pihenni. Nem szégyen, nem időpocsékolás. Az élet nem egy futóverseny, ahol még a vizet is csak kikapod valaki kezéből rohanás közben. Vagyis az igazi élet nem ilyen. Lehet, hogy a társadalom vagy a munkahelyed ezt kívánja meg tőled, de aki téged megalkotott, a teremtő Isten tudja, hogy szükséged van pihenésre. Legbelül te is tudod. Figyelmeztet tested, lelked: állj meg, fújd ki magad, pihenj!
Másfelől a pihenés elmulasztása Istennek sem tetsző. A kicsi gyerekeknek szüksége van napközben is alvásra, mert különben hisztisek, nyűgösek, türelmetlenek lesznek a fáradságuktól. A szülő természetesen mérges, ha a gyereke nem akar aludni, mert tudja, hogy ez senkinek nem lesz jó. Ha te dacoskodsz, azzal magadnak is ártasz, de Istent is megbánthatod. Amikor megteremtette a világot, a földet, állatokat és embereket, akkor a hetedik napon megpihent. Igen, az Isten. Aki azt hiszi, neki nincs szüksége pihenésre, az tudtán kívül vagy tudatában azt mondja, jobban bírom, mint Isten.
A mai ajándékod a pihenés. Nem erőltetem rád. Tudom, sok dolgod van. De ha mégis lesz kedved felhasználni belőle valamennyit, akkor ne bűntudatod legyen, hanem gondolj arra, ez megérdemelt pihenés. Ez az ajándékod.