Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Jn 4,8
Egyszer egy diszkriminált helyzetben lévő asszony ennyire meglepődött azon, hogy Jézustól elfogadást kapott. Te is meglepődnél azon, ha azt mondom, van valaki, aki úgy fogad el, ahogy vagy? Annyira sok időt pazarolunk el arra, hogy megfeleljünk másoknak. Néha tudunk tenni azért, hogy ne essünk a perifériára. De mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amik nem rajtad múlnak? Isten, aki megformált téged, úgy szeret és olyannak fogad el, amilyen vagy. Persze látja a hibázásaidat, de tud az emberre tekinteni, aki valójában vagy. Mint egy jó szülő, aki mindenhogyan szereti az ő gyermekét.
Régen az a samáriai asszony nem tehetett arról, hogy samáriainak született. Más dolgokban viszont hibázott, és Jézus ezeket is ismerte, de nem számonkérően ment hozzá, hanem elfogadással. Ő ilyen, elfogadással közelít az emberekhez. Mi mindig méregetjük egymást és magunkat. Megfeleltetünk másokat az elvárásainknak, az elveinknek, és mi is meg akarunk felelni másoknak. Eljátszunk egy-egy szerepet az elfogadásért. Isten előtt nem kell megjátszani magad. Törődik veled, ismer, elfogad és értékesnek lát. Nézz magadra a tükörben, vagy gondolj arra, milyen ember vagy. Talán csak hibák jutnak eszedbe, és még te sem fogadod el magad. Pedig úgy, ahogy most vagy, kívül és belül, ebben az állapotodban Istentől elfogadást kapsz. Ez a mai ajándékod. Vajon mit kezdesz vele?
Ha érdekel a samáriai asszony története, akkor itt olvashatod végig:
Váróterem 