Lehet, hogy örülnél egy új órának. Előtted van a doboz. Vajon milyen márkás szerkezet vár rád? Semmilyen. Ugyanis nem karórát vagy fali órát adok neked. Időt kapsz, órát mint percek sokaságát. Ez is értékes ám! Hányszor volt már talán a te életedben is, hogy szükséged lett volna még pár percre egy dolgozatkor, a bolt zárásakor vagy vendégek érkezésekor. Vagy milyen jól esne, ha azt mondanám: ma kapsz egy plusz órát pihenésre. Jó, ha mosolyogsz, ha felderül az arcod, de mégsem pontosan ezt adom. A második ajándékod az idő.
Tegnap olvashattál egy szemüvegről, ami tud távolra és közelre is tisztán látni. Ennek a szemüvegnek a birtokában máshogy láthatod az időt is. Olyan sokszor kapkodunk, rohanunk, idegesek leszünk, ha várnunk kell valamire. Most azonnal, gyorsan történjen minden! Miért nem válaszol a levelemre, miért nem siet gyorsabban a kasszában, miért ilyen csiga a metró? Arra még nem gondoltál, hogy nem az idővel van gond, hanem te szeretnél túl sok mindent belepakolni egy napba? Néha megállok, felveszem a “szemüvegem”, belepillantok az örökkévalóságba, és azt mondom: hova rohanok, miért siettetek mindent? Van időm. Jézussal már van időm. De mire szánok, kinek adom az időmet? Ha jól használom, ha okosan gazdálkodok, ha Istentől nem sajnálom, akkor minden olyan szépen alakul. Ha reggel Istennel kezdem a napot, kevésbé sikerül sietősre. Több időm lesz tőle? Nem, csak én lassulok le egy kicsit, és mintha az idő követne. Nem siettetem, és ő se siettet engem.
Jézustól nem karórát kapsz vagy egy órát hatvan perccel, hanem időt, alkalmat, hogy megismerd őt. Ez a kegyelem ideje. Mire használod fel?
Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! 2Kor 6,2
Kép forrása
Váróterem 