Milyen jó lenne végre tisztán látni. Ezt nem csak szemüvegesként mondom. Az első ajándék számodra egy különleges szemüveg. Láthatatlan, észrevehetetlen, mint egy kontaktlencse. Mégis segít a tájékozódásban. Miért van szükséged erre a szemüvegre, ha jó a szemed vagy ha már van szemüveged? Mert lehet, hogy hozzászoktunk már a rossz fényviszonyokhoz, vagy születésünk óta azt hisszük, ennyi adatott, ennyit láthatok, de ez tévedés. Ha egy hallássérült kisgyermek megszületik, akkor nagyon sokáig nincs vele tisztában, hogy beteg. Azt hiszi, mindenki így hall, ez a természetes. De ha felteszik a hallókészüléket, akkor rádöbben mi a valóság.
Az igazi ajándék nem egy tárgy, amit ma kipostáztam mindenkinek. Mert amit ma meg szeretnék mutatni, az a látás. Találkozok olyan emberekkel, akik csak közelre látnak, az aktuális problémákra, nehézségekre, feladatokra. Mások 5, 10 éves terveket fontolgatnak, próbálják a célt nem szem elől téveszteni, de közben orra esnek a lábuk előtt heverő akadályban, mert a körülöttük lévőkre már nem figyelnek.
Ha Jézusra tekintek, az ő tanítására, akkor a távolságot, az időt, az értékeket máshogy kezdem el látni. Mintha rajtam lenne egy szemüveg, ami megmutatja mi az, ami értékes és mi az, ami nem. Hogy a szemem ne a külsőségeken ragadjon meg, hanem nézze az apró rezzenéseket, amik megmutatják mi van legbelül. Segít, hogy az örökkévalósághoz mérten szemléljem az életem. Látok egészen távol, a halálon túl is, mert nem az a végállomás, és látom egészen közel, a legparányibb ráncot, ami elmélyül, ha mosolyogni kezd az arc. Látom, hogy sötétség van a világban, de észreveszem a világító, világosságot adó embereket. És ha visszatekintek, elképzelem a múltat, akkor beragyogja képzeletemet egy csillag tündöklő fénye. Egy csillag a jászol felett, ami az igazi világosságra mutat, Jézusra.
Ha Jézusra tekintek, az ő tanítására, akkor a távolságot, az időt, az értékeket máshogy kezdem el látni. Mintha rajtam lenne egy szemüveg, ami megmutatja mi az, ami értékes és mi az, ami nem. Hogy a szemem ne a külsőségeken ragadjon meg, hanem nézze az apró rezzenéseket, amik megmutatják mi van legbelül. Segít, hogy az örökkévalósághoz mérten szemléljem az életem. Látok egészen távol, a halálon túl is, mert nem az a végállomás, és látom egészen közel, a legparányibb ráncot, ami elmélyül, ha mosolyogni kezd az arc. Látom, hogy sötétség van a világban, de észreveszem a világító, világosságot adó embereket. És ha visszatekintek, elképzelem a múltat, akkor beragyogja képzeletemet egy csillag tündöklő fénye. Egy csillag a jászol felett, ami az igazi világosságra mutat, Jézusra.
Ha megakadsz az életedben a múlt, a jelen vagy a jövő kérdései miatt, akkor próbáld fel ezt a szemüveget. Jusson eszedbe, hogy nem minden az, amit látsz.
Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. 2Kor 4,6
Kép forrása
Váróterem 