Váróterem

Magány. Társaság. Közösség.

A karácsony könnyen lehet valakinek a legszomorúbb ünnepe. Főleg, ha egyedül kell tölteni, vagy egyedül érzi magát. Ilyenkor nemcsak azért gyűlnek össze a családok, hogy együtt ünnepeljenek, hanem azért is, hogy senkinek ne kelljen egyedül lennie, például Szentestén. De előfordulhat, hogy mégis magányosnak érezzük magunkat, hiába a nyüzsgő társaság és a jó falatok.

A magány érzése helyett uralkodjon az idei ünnepünkben az odafigyelés. Úgy együtt lenni, hogy senki ne érezze magát kiszorítva a beszélgetésből, a feladatokból, a játékból és a kacagásból. Ha együtt a család, akkor valóban egy társaság legyen.

Azonban sokszor hiába az odafigyelés, mert az egész széthullik. Nincs közös téma, nincs öröm, csak kesergés. Talán valaki mégis kimaradt. Aki pont összefoghatná, egy közösséggé varázsolhatná a családot. Jézus jelen szeretne lenni az ünnepben, jó hírrel, szeretettel, meghallgatással. Velünk lenni, és összekötni minket másokkal. Összekötni, nem elválasztani. Hiszen mindenki a karácsonyt ünnepli, ez hozza össze a családot egymással, és hozhatja össze a családot Jézussal. Az első karácsony Jézussal kezdődött, a többi sem történhetne nélküle.

Se egyedül lenni, se egyedül érezni magunkat, mert velünk van, velünk az Isten.