„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apcsel. 20,35)
Jobb adni, mint kapni. Cseng a fülünkben, pedig a Szentírás többet mond ennél: nagyobb boldogság.
Először is sokszor fellelhető az emberekben a méregetés az ajándékozásokkal kapcsolatban. Ő körülbelül ilyen értékben vesz nekem, így én is ennyiért viszonzom. Vagy fordítva, adok neki egy szép dolgot, úgyis kapok én egy másikat. Ez nem ajándék, hanem csere. A karácsonyunk nem az ajándékozásból áll, hanem abból, hogy adok és kapok. Jobb adni, mint kapni. – mondják sokan, és megtelnek a bevásárlóközpontok így aranyvasárnap tájékán. Ha valóban így van, akkor vajon megtelnének-e a boltok akkor is, ha idén semmit nem kapnának cserébe? Ha a fa alatt semmi nem várna, vajon jövőre is úgy gondolnád, jobb adni? Nem rossz dolog ez, hiszen mindenki örül. De mégsem ajándék.
A második példa talán jobban személteti az igazi tartalmat. Karácsonykor megindul egy adakozási láz. Érdekes, hogy csak ilyenkor, de örülök, hogy legalább egyszer egy évben. Idegeneknek, rászorulóknak, kisgyermekeknek készít sok-sok ember csomagot, pedig nem kap érte semmit. Mégis nagyobb boldogság adni.
Végül összegezném. Egy olyan megszokás uralkodik az ünnepeinkben, hogy ismerőseinkkel, családtagjainkkal csereberélünk, míg idegeneknek tényleg tudunk adni.
Isten más. Mindenét odaadta Jézusban a világnak, pedig tudta, hogy nem kap érte semmit. Aki felismerte azt, hogy Tőle már mindent megkapott, valóban tud adni. Istentől mindent megkapni, embereknek bármit odaadni.
Váróterem 