József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt. (Mt. 1,24)
A tegnapi gondolatban azt fogalmaztam meg, hogy nincs baj a kételkedéssel. Ma láthatjuk, hogy Isten válaszolt a kételkedő embernek, és megüzente, Ő mit is szeretne. József töprengett, fontolgatta, mit kellene tenni, majd miután végiggondolta, aludt rá egyet. De mire felkelt megváltoztatta a döntését.
Két dolgot emelnék ki a megismert, rövid történetből. Először is Isten nem fordul el attól, akinek kételyei vannak. Nem hagyja magára, hanem megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot. Másodszor nem csak egyszerűen vele van ezekben a pillanatokban, hanem segíteni próbál, hogy jó irányba haladjon.
Érzem azt, hogy ez egy kicsit távolinak tűnhet. Mert van olyan helyzet, hogy nem érzed azt, hogy Isten beszélne hozzád. Nem hallod, nem látod, nem tudod mit akar. Ha éled az életed, és csak a magad feladataival, problémáival foglalkozol, akkor valóban nehéz meghallani, hogy Isten beszél hozzád. Persze ez se lehetetlen.
De most gondolj bele abba, hogy 250 km-re élek anyukámtól. Ha nem válaszolok a hívására, nem olvasom az üzeneteit, nem látogatom meg, akkor nehezen tudná a tudtomra adni, hogy mit csináljak. Istennél is így van. Ha válaszolsz a hívására (imádság), olvasod az üzenetét (Szentírás), meglátogatod (templom), akkor nagyobb eséllyel tudod valóban meghallani, mit tervez veled.
Váróterem 