Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. (Mt. 1,19)
Ha Isten belép az életünkbe, az gyakran felkavarja az állóvizet. Megeshet az is, hogy a dolgok utána már nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük, hanem úgy, ahogy Isten tervezte. Nehéz ebbe a helyzetbe beleállni és elfogadni, hogy nem csak én irányítok.
Józsefről (Mária jegyese) sokszor csak azt emelik ki, hogy milyen jó ember volt, hiszen nem tartotta be az akkori szokásokat. Nem mért halálbüntetést jegyesére, aki úgy tűnhetett, hogy hűtlen volt. Ha a világ és az akkori törvények szerint nézzük, valóban rendes emberről beszélünk. Na de, ha Isten oldaláról? Nehéz megmondani, mennyit tudhatott erről az egészről. Félrelépést gondolt, vagy hallott róla, hogy Máriát egy angyal tudósította a baba származásáról? Egy biztos, menekülni akart a helyzetből.
Gyakran így vagyunk a hit dolgával és Istennel. Menekülni próbálunk előle. Miért is higgyek, ha nem is ugyanazt akarjuk? Én elterveztem az életem, most meg Isten az egészet felborítja. Jobb lesz egyedül. Nem ártok én senkinek azzal, ha elzárkózom ettől az egésztől. Egy valakinek azonban ártasz, csak nem veszed észre. Magadnak. Megtiszteltetés lehetett Jézus földi apjának, nevelőapjának lenni, de mindez az elején nem tűnt túl biztatónak. Jézust az életünkbe fogadni is kétségesnek tűnhet. Pedig nem szabályokat akar állítani az életedben, nem új feladatokat akar adni neked, hanem elsődlegesen szeretetet és Életet. Nem te vagy az első, aki kételkedsz, József is ezt tette. De lehet, hogy éppen egy olyan fantasztikus dologtól zárkózol el, ami mindent megváltoztathat. Ki a jobb tervező Isten vagy te?
Váróterem 