Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt. 11,28)
Kevés olyan ember van, aki fáradság és terhek nélkül éli az életét. Talán én nem is ismerek senkit. Terheket mindig cipelünk, akár nevezhetjük őket nehézségeknek vagy egyszerűen feladatoknak. Azonban a fáradtság és a megfáradás más. Fáradtak többször is szoktunk lenni, én biztosan. A megfáradás viszont kimerülés és megtorpanás. Mint amikor futok (ezt nagyon ritkán teszem), és már úgy érzem nem bírom tovább, muszáj megállni. Nem egy egyszerű fáradtság, egy holtpont, amin át kell esni, aztán visz tovább a feladat, hanem mély kimerülés. Decemberben sokan érezhetnek így. Visszagondolunk az évre a nehézségeivel, és úgy érezzük, muszáj egy nagy levegőt venni az újév előtt. Ezt a levegőt a kötelező szünetben, karácsonykor vesszük. Sokszor feszültek a családok, fáradtak a szülők. Hiába az új társasjáték, erő nincs leülni mellé családostul.
A csoda a karácsonyban, hogy olyan valaki akar megérkezni hozzánk, aki a fenti mondatot is mondta. És most Ő jönne, mégcsak nem is kell hosszú útra menni, hiszen közelít feléd. Ha megérkezik, megnyugvást tud adni. Hiszen pont azokat hívja magához, akik megterheltek. Ő segíthet, de neki is, mint egy orvosnak, először el kell mondani, mi a panaszunk. Nem szégyen bevallani, ha te is meg vagy terhelve, és kimerültél.
A csoda a karácsonyban, hogy olyan valaki akar megérkezni hozzánk, aki a fenti mondatot is mondta. És most Ő jönne, mégcsak nem is kell hosszú útra menni, hiszen közelít feléd. Ha megérkezik, megnyugvást tud adni. Hiszen pont azokat hívja magához, akik megterheltek. Ő segíthet, de neki is, mint egy orvosnak, először el kell mondani, mi a panaszunk. Nem szégyen bevallani, ha te is meg vagy terhelve, és kimerültél.
Kép: Tokai Bonita
Váróterem 