Ez lesz a békesség! (Mik. 5,4)
Figyelem, a kép megtévesztő! Hogy miért mondom ezt? Mert az otthonos, tűz meleg, családias kép arra terelhetné a gondolatainkat, hogy ez a békesség. Ha ez lenne, akkor sajnos nekem nem lenne békességem. Se kandallóm, de még házam sincs, csupán két gyertya pislákol az adventi koszorún. Megfigyelhetjük, hogy a kép mozog ugyan, de néma. Vajon gyerekzsivaj hallatszik vagy csendes, barátságos beszélgetés baráttal, párral? Te hogy képzeled el a békességet? Külső dolgokra van szükséged hozzá vagy belsőre?
Mi a békesség? Az, amire valóban várhatsz. Amire tudom, hogy szükséged van, és amit Jézus elhozott, és neked is megadhat. Elhozott? Hova? Hol van akkor? Hiszen háború dúl egyes helyeken, sokszor az emberekben is. Igen, mert az igazi békesség nem a világban van, hanem a szívekben lehet. Tévednek, akik azt hiszik, Jézust azért küldte el az Isten, hogy megmentse a világot. Az embereket jött megmenteni. Téged! Nem kandallót ad ropogó tűzzel, hanem olyan belső békességet, ami nem helyhez kötött, hanem szívhez. Elképzelhetetlennek tűnik? Pont ezért nagy ajándék. Erre érdemes várni. Békére, nem nyugalomra.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, – a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.
Váróterem 