Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. (Lk. 1,45)
Két kismama beszélget. Mindkettő hívő, és mindkettő úgy érzi Istentől kapott ajándék a gyermeke. Az egyik férjnél van, de meddőnek hitték, öreg korára mégis sikerült a baba. A másik még szűz menyasszony, de már állapotos. Két csoda találkozása. A meddőnek hitt nő, Erzsébet azt mondja Máriának: Boldog, aki elhitte…
Milyen jó lenne, ha nekünk is ezt mondaná valaki. Ha lenne támogatónk abban, hogy hívőként éljünk. Máriától nem voltak elragadtatva a körülötte élők. Még leendő férjének is időbe telt, hogy elfogadja ezt az egészet. Lehet, hogy téged se sokan támogatnak abban, hogy Istenre figyelj, hogy Őt kövesd. Lehet, hogy ma én vagyok az egyetlen , aki azt mondja, boldog vagy, boldog lehetsz.
A kérdés, hogy mi a boldogság? Egy érzés csupán? Ha csak az lenne, akkor Erzsébet hazudott volna Máriának, és az én biztatásom se lenne valódi. Talán a boldogság nem egy múló pillanat, egy gyorsan elillanó érzés. Mert akkor jogosan mondhatnád: tegnap átengedtem a kormányt Istennek, de nem éreztem magam boldognak. Számomra a boldogság egyben békesség, nyugalom és reménység, hogy jó kézben vannak a dolgok. Nem egy pillanatnyi öröm, hanem valami biztosabb, amit ugyan nem érzek mindig, mégis állandó. Szerinted mi a boldogság?
Váróterem 
Egy gondolat “25” bejegyzéshez